Whiplash (2014)

Magáról a filmről

Cselekmény röviden

Andrew híres akar lenni. New York, tehát az Egyesült Államok, tehát az egész világ egyik leghíresebb zeneiskolájába, a Shaffer Konzervatóriumba jár, dobolni tanul, rengeteget gyakorol, és mindenre képes volna a siker érdekében. Legalább is, azt hiszi. De találkozik egy tanárral, aki még nála is elszántabb. Ő abban hisz, hogy a tehetséget mindenáron fel kell szabadítani, és ami bujkál, azt ki kell préselni a tanulókból. Akkor is, ha kínlódnak, ha sírnak vagy belehalnak. A kezdő zenész és a sokat látott veterán egymásnak feszül. A tanár felveszi a kezdő dobost a zenekarába, de az első örömöt nagyon sok keserűség követi. És egyikük sem adja fel könnyen, amit elkezdett. Mindketten tartják a ritmust.

Én és a film

Side note: Lehet befogok tenni egy OST playlistet lejátszóba még nem biztos..

Andrew... Andrew megéri ez? Feltenni mindent azért hogy sikeres lehess?
Illetőleg ha belegondolok mélyen talán valami ilyet szeretnék.. Valami szenvedélyt ami elsöprő, talán fáj, de azt már megszoktam. Ahogy átjárja a vénáid és mindent megtennél, hogy elérd amit akarsz. Hogy van egy célod ami olyan erős, hogy bármit megteszel érte.
Sose volt célom azt hiszem.. Most sem tudom mit akarok, tudok. És talán egy ilyen lenne egy olyan szinte érthető önpusztítás, amit el lehetne magyarázni.. Ezt talán értenék. Így sem tetszene nekik, de érthető lenne. Egyszerű:
"Mint elvinni mindkét olvasólámpát,
de a könyveket otthagyni."
- Simon Márton - Terms & Conditions

Fletcher meg próbálkozott azt hiszem, de szerintem is túl keményen. Az odavágni a széket a sietve ütő dobosta az durva. Bár azt hiszem a cintányéros esetet kívánta rekereálni 'Charlie Parkerrel és Jo Jonessal'. Talán értem mire gondolt, de Andrew-t is értem amikor megkérdezte hogy 'Nem gondolja, hogy ezzel fogja elvenni a következő Charlie Parker kedvét a zenéléstől?' (nem szószerint idéztem szó szerinti angol idézet itt)
Szerintem Fletcher is elvakult volt a célját értetendően, mármint ő is bármilyen eszközt megragadott hogy valaki nagyot alkosson és adjon ki a kezei közül. Ő talán azt nem értette, hogy ez azt a valaki nagyot ölheti meg talán.. ölheti ki belőle s zenét vagy hagyhat hátra olyan szenvedést ami végül elnyeli az illetőt. Abból ítélve, hogy Fletcher milyen radikálisan használja érzékelt eszközeit.

Párbeszédek amiket kiragadtam:

- You got any friends, Andy?
-No.
- Oh, why is that?
-I don't know. I never saw the use.
- Who are you gonna play with otherwise? Lennon and McCartney were buddies.
-Charlie Parker didn't know anybody 'till Jo Jones threw a cymbal at his head.
- That's your idea of success?
-Being the greatest musician of the 20th century is anybody's idea of success.
- Dying broke and drunk and full of heroin at the age of 34 is not my idea of success.
-I'd rather die drunk, broke at 34 and have people talk about me, than live to be rich and sober at 90 and nobody remember who I was.
- But your friends will remember you, that's the point.
-None of us were friends with Charlie Parker. That's the point.

- Truth is, I don't think people understood what it was I was doing at Shaffer. I wasn't there to conduct. Any fucking moron can wave his arms and keep people in tempo. I was there to push people beyond what's expected of them. I believe that is... an absolute necessity. Otherwise, we're depriving the world of the next Louis Armstrong. The next Charlie Parker.
[...] Parker's a young kid, pretty good on the sax. Gets up to play at a cutting session, and he fucks it up. And Jones nearly decapitates him for it. And he's laughed off-stage. Cries himself to sleep that night, but the next morning, what does he do?
He practices.
And he practices and he practices with one goal in mind, never to be laughed at again.
And a year later, he goes back to the Reno and he steps up on that stage, and plays the best motherfucking solo the world has ever heard.
So imagine if Jones had just said:
"Well, that's okay, Charlie. That was all right. Good job."
And then Charlie thinks to himself, "Well, shit, I did do a pretty good job."
End of story.
No Bird.
That, to me, is an absolute tragedy. But that's just what the world wants now. People wonder why jazz is dying. I tell you, man, and every Starbucks "jazz" album just proves my point, really. There are no two words in the English language more harmful than "good job."
-But is there a line? You know, maybe you go too far and you discourage the next Charlie Parker from ever becoming Charlie Parker.
- No, man, no. Because the next Charlie Parker would never be discouraged. The truth is, Andrew... I never really had a Charlie Parker.
But I tried.
I actually fucking tried.
And that's more than most people ever do.
And I will never apologize for how I tried.