After you left, I was mad
Maybe for a week or less
Then everything calmed
My mood stabilized
I'm not angry
Or mad.
But you won't be forgiven
Not this time
You've done this before.
I hope you had fun
After you left I re-read
My medic document
From 2 years ago
To see what was there
After you left I didn't miss you
I missed something, but
It wasn't you.
It was only the feeling
Of missing, that soft
Care
That I do in love
After you left I got better
I'm happier
Not that anxious, my eating is
Better. I don't starve myself.
That deep fear and stress
Left my body with
All of my anger
After a week or less
I'm glad
At the end I never
Bought those polaroid films
For your camera
After you left and perfumed
My hoodie
We used it as a room freshener
Atleast the room smelled nice
After you left I still listen
To the songs which were
In your playlist
Without caring about my memories
I don't care anymore
Tisza Kata ihlétés 1
"Üvöltözött velem
Dühített, rémísztett.Majd szomorú lettem.
Egész szerencsétlen
élete feltárult előttem."
-Tisza Kata
Félek, ha kiabálsz
Félek, hogy itt hagysz
Félek, hogy nem vagyok
elég jó
Sem neked
Sem senkinek
Hogy nem leszek
Ha nem lesznek
Vagy csak megint izolálok
Megint nem beszélek
Elnémulok mint
Kiáltás a sötétben
Hangom haszontalan(ná válik)
Mint az üres állomáson
A hang mely bele mondja a sötétbe:
'A kettes vágányon vonat halad át,
a peron mellett kérjük vigyázzanak.'
De nincs ki hallgassa
Már a villany sem ég évek óta
Csak az őzek
A rókák társaságában
Untitled
Lassan hét óra
Kapcsolják a villanyokat Pesten
Én még mindig nem ültem le egy percre sem
Buszokon, trolikon, villamosokon
Élek délután négy óta
Haverjaim állítják
Nyugalom és cigi szagát árasztom
Szerintem csak cigaretta
De abból sem sok
Csak a napi
Négy szál
Egyesek állítják
"Az kevés"
Egyesek állítják
"Az túl sok"
Ám így nem rossz
De lehetne ám jobb is
Porcelain
I held her
Like she was porcelain
Or a glass work
An exceptionally beautiful one
Existing just in my hands
For this sole moment
Away from the worlds
Problems
And worries
I wanted to keep this
this peace
With us
How I held her
And she almost fell asleep
In my hands
Örökkévalóság
Százszor olvasott verses kötetek
A könyvespolcamon
Azt állítják
Ők tudják
Mit jelent az örökkévalóság
De nem mondhatják
El neked
Még nem
Talán majd a halálos ágyadon
Utolsó lélegzetként megsúgják neked
Eternity of Fireworks
Stop the time
Because I want to stay
There on the bank
Of the Danube
Looking at the fireworks
With you
While I'm close to you
As we hold eachother
I want to stay there
With you for this enternity
Of fireworks
You are in your leather coat
This time
My leather coat
Just rests beside me
On a rock with my bag
Mindig Más
Mindig más vagy
Más alakot öltessz
Másnak hívlak
Nevezlek
Ott bent
Nem mertem bevallani
Hogy te te vagy
És hogy te vagy
Akit oly mélyen szerettelek
Így mindig más maradsz
A történetek maradnak
Te vagy mindig másmilyen
Kék
Valahol kék szobákban
Kék terekkel
És az éggel
Hadakszik a tenger
Míg az enyémmel
A fény hadakszik
Ahogy a sötét utat tör
Magának
Untitled
Köztereken álva
Szép táblákon
Közlik veled emberek
Hogy a dolgok egyszer megszünnek
Magányos házfalakon
Régi-új írások mesélnek
Olvashatatlanul
Dolgokról amiket ők láttak
Hogy te is mesélhess
Dolgokról amiket te láttál
Édes szerelemről
Gyönyörű lelkekről és emberekről
Cigaretta a Metróban
Kifogytam a cigarettából
Mikor valaki elengedte az életét
A metróban délután
Azt mondták túlélte
De csak mert ‘elbaszta’
Túl hátul esett neki
A tegnap délutáni metrónak
Nem láttam nem tudom mi volt benne
Azt mondták középkorú
Semmi többet
Semmi mást a peron őr csak kiküldött
Mindenkit, majd lezárták az állomást
Isten nem engedte el a kezét
Még akkor is ha ő elakarta
Spring
And with that
The spring came
Seemingly not caring about
How was your winter
The city looked like
It’s starting to recover from the
Atrocities of the winter
The days begin to be lighter
And the trees started blooming
There is always something at Spring
They say the nature reborns
There always will be something
At Spring
Művész lélek vagyok
Szeretem a szelet
Az esőt
Látom a szépet
Ha te nem is
Akkor is ha te nem látod vagy alig beszélünk
De nem fogok közel menni
Félek hogy az én sebeim
Úgy fognak bántani
Mint engem az övéik
Pedig már rég volt
Talán ők már jól
Vagy jobban vannak
Valahol máshol
Messze innen
Ég futótűzekkel
Itt olyan az ég
Mintha felgyújtották volna
Mintha a futótűz átterjedt volna
Bentről ki az ég sötétjére és csillagjaira
Mintha gyorsan és magas
Lángokkal
Égne az ég futótűze
Pedig ez csak
A sárga gyenge
Utca lámpák fény szennyese
Azt sem tudom hány óra
Csak hogy reggel van
És még vagyok
Meg talán azt is hogy
Hol vagyok
Nem tudom hány óra
De népesség számból ítélve
Korán vagyok.
Az autók óvatosan folynak
Az utakon
Arany a fény
Szép.
Mint valami amit lekéne fotózni
De nem fogom
Fotón nem lenne ily szép.
Táj elkezd mozdulni
Ahogy a villamosban állsz
Jön veled a város
Míg ébredezel benne
És ő is melletted
Her in the autumn
She was that calm breeze
What wrapped you around
When you were walking among the falling leaves
Comforted you
If you were standing
On a balcony alone
Smoking cigarettes
Thinking about the possibilities
Of life
Or the possibilities
Of death
Comforted you
When you were
On the edge of a balcony
Your cigarette in the coffee cup
Still letting out some leftover smoke
In the leftover coffee
You wished for something easier
Something more reachable
Than the blank future what you always had seen infront of you
That nothingness, emptyness
Scared you to the bones
You hated it
You wanted to escape it..
Comfort
She was like a light breeze
Her gaze was hazel
Shining in the colors of Autumn
Her skin tone matched to
Her eyes
Her hair
There was something natural in her
Some shoothing comfort
Her eyes spoke calmness
Even though her body
Told me about scars
About really bad battles
I held her in my arms
Now i was her shooting source of comfort
I wanted to protect her from the things
What caused her scars
Keep her close until she needed comfort
I wanted to kiss her scars
So she sees that I love her with her scars..
Petra is something I can become someday...
Lassan fordul át
A kék szürkébe
Majd onnan az éjszaka feketéjébe
Amit csak a városi fények világítanak át
Kellemes félhomály uralkodik
Bárcsak ily félhomály uralkodna bennem is
Legalább nem lenne min gondolkozzak
Csak nézném a csendben elhaladó
Repülőket az égen
Leírni a szerelmet...
Azt mondanám
Hogy az amikor mellette tudsz
Az a boldog kislány lenni mint pár éve
Az a kislány aki egyszer nyáron
A lábmosót látta medencének
Amikor már attól jobb
Hogy csak rád néz
Mintha kisütne a nap
Ameddig mellette vagy
Az már mindegy mit csináltok
Már csak nézni ahogy alszik
Már az is megnyugtató
Ahogy rá nézel
Kedvenc gyújtóm szorongatva
Állok a metrón
Ebből azt
Hinnéd hogy
Cigizem
Pedig nem
Néha egy-egy slukk
De ennyi
Egyetlen erős tekert
Van a zsebemben
Vész esetére
De nincs baj
Majd ha lesz
Elszívom
De nincs baj
Ne félj
